Az igehirdetés jellemzője

A prédikáció egyértelműen Isten igéjének a magyarázata. Ez azt jelenti, hogy mi, reformátusok, alaposan áttanulmányozzuk, az épp aktuális bibliai szakaszt. „Igyekszünk egzegetikai szempontból megközelíteni, megragadni jelentését és megérteni különleges jelentőségét”. Ehhez a feladathoz rendkívüli segítséget jelentenek a segédtudományok, például az egyháztörténet, a rendszeres teológia, továbbá saját korunk és kultúránk ismeret. De az igehirdető és a szöveg közé semmi sem állhat.

Az igehirdetés nem lehet más, mint Isten igéjének az alkalmazása. Vannak, akik ezt korlátok közé akarják szorítani református körökben is. Egyértelműen kell megnyilatkozni a lelkésznek a magyarázatot, illetve annak alkalmazását illetően, mert a hallott igazság alapján cselekvésre kell késztetni hallgatóit. Ki kell hangsúlyoznom, hogy a prédikációt végső soron, nem a lelkipásztor ügyessége, tehetsége, szenvedélyessége, lelkesedése, teszi eredményessé, hanem Isten munkálkodik lelke által hallgatóiban. „Hirdesd az Igét, állj elő vele akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással”(2Tim 4, 2). Az igazság alkalmazása nem könnyű, de lételeme a prédikációnak. Véleményem szerint a lelkész ne érje be általános hitigazságokkal, (bár azok egyértelműek és alátámasztottak) hanem tegye használhatóvá hallgatói számára az épp akkor hangzó Igét. Isten Szentlelke által úgy kell hirdetni az Igét, hogy a hallgatók Isten szavát élőnek és hatónak érezzék, mely megítéli a szív szándékait, és gondolatait. Az emberek számára legyenek nyilvánvalók szívüknek titkai, és dicsőítsék Istent, csak ez lehet a cél. A presbitereknek és az egyházvezetőknek pedig meg kell adni minden támogatást, hogy a lelkész, kellő időt szánhasson a prédikációra való felkészülésre.

A prédikáció Isten igéjének hirdetése is. Az újszövetségben használt prédikálni szó pontosan ezt jelenti. Nálunk, reformátusoknál magyarázva és alkalmazva az igazságot valójában hirdetjük. A prédikátor a halál árnyékában élő emberekhez küldetett, ajkán a világosság és az élet szavával. Amikor egy református lelkész prédikál tisztában van azzal, mi a feladata. Fel kell állnia és Krisztus és az emberek iránti szeretettel eltelve kell hirdetnie Isten üzenetét. Tudja azt, hogy az Úr egy egyszerű ember száját és nyelvét szentelte fel arra, hogy magának a Megváltónak a hangja szóljon a prédikáción keresztül.

Meggyőződésem, hogy nemzedékünknek, nem feltétlen a kommunikáció nagy mestereire van szüksége, hanem az örökérvényű evangélium hirdetőinek seregére, akik az evangéliumot a maga gazdagságában és teljességében prédikálják. Megszívlelendő még Péter apostol tanítása „Ha valaki prédikál, úgy mondja szavait, mint Isten igéit, ha valaki szolgál, úgy szolgáljon, mint aki azt az Istentől kapott erővel végzi, hogy mindenkor az Isten dicsőítessék Jézus Krisztus által”(I Pt 4, 11). A Lelkésznek felelősség teljesen kell prédikálnia, és csak azt prédikálhatja, ami az Írásban áll.

Az egyházi kormányzás biblikus formájának egyik dicsősége, hogy a református hagyományokban a lelkészeket igyekszik visszatartania a tévtanításoktól, az eretnekségektől és az elhamarkodott beszédtől. Ezt a korlátozó felügyeletet a presbitérium gyakorolja a lelkészekkel való kapcsolatán keresztül. Amennyiben az evangélium hűséges hirdetése neheztelést váltana ki az emberekből, úgy a presbitérium óvja meg a gyülekezet rosszindulatától a lelkészt. Normális körülmények között a lelkipásztornak és a gyülekezetének baráti viszonyban ajánlatos lennie és meg kell becsülnie egymást. A lelkipásztor elődleges feladata az építés és a tanítás.

• Előző
• Következő