A rákosfalvai gyülekezet templom nélkül kezdte életét. A gyökerek 1897-ig nyúlnak vissza. A feljegyzések szerint ekkor tartották az első istentiszteletet egy buzgó református asszony házának udvarán. Később otthonok nyíltak meg sorban Isten dicsőítésére, s szentelődött a maroknyi gyülekezet templomává, csaknem húsz éven át Ács Károly (1897-1907) és Tóth Ferenc (1907-1911) vezetésével. 1919-től az Álmos vezér téri iskolában kaptak istentiszteleti helyet, s az itt összejövőkből - mint magból - sarjasztotta ki az Úr a későbbi rákosfalvai gyülekezetet, Hatolkay Kázmér Budapest-Kőbányai lelkipásztor lelki építő és gyülekezet szervező munkájával. Az évekig érlelődő vágy a templom után arra indította a szíveket, hogy gyűjtsenek, de erőfeszítésüket megsemmisítette a háború utáni devalváció. Ám ez sem csüggesztette eleinket: új álmok, új reménységek, új imádságok születtek a megvalósításért. A rákosfalvai hívek buzgó áldozatvállalásából, a Kálvin téri, a Kőbányai és több vidéki gyülekezet anyagi támogatásából csaknem a fele összejött a szükséges pénznek. A Főváros nagylelkű telek-, és jelentős pénzadományával megépülhetett templomunk.

A terveket Hoffer Imre és Frecska János építészmérnökök készítették meghatározhatatlan stílusban. A kivitelező id. Kecse Nagy Sándor vállalkozó, a gyülekezet tagja volt. Az ünnepélyes alapkőletétel 1928. október 20-án volt, s alig több, mint fél év múlva, 1929. május 12-én már felszentelésre hívogattak harangok. Amikor az építkezésekkel leálltak télre a munkával, ők akkor kezdték! Isten gazdagon megáldotta buzgóságukat, mert nemcsak, hogy kész lett a templom, de a toronyban szóltak a harangok, elkészült az orgona, a szószék, a márvány úrasztala, a padok, a templom teljes belső berendezése is. E csodát örökíti meg a 10 éves jubileum alkalmából elhelyezett márványtábla is, mely e korszak hőseinek hitét, hűségét, Isten iránti szeretetét hirdeti.

Húsz éven át gyülekezetünk a nagy Kőbányai gyülekezet egyik "körzete" volt, lelkészük, presbitériumuk és gyülekezeti tagjaik hűséges gondviselésében és szeretetében. Ide jártak ki a Budapest Teológiai Akadémia növendékei évtizedeken át gyakorló szolgálatra. A II. világháború szétszórta a rákosfalvaiakat is. Lesz itt valaha élet? - kérdezték a kicsiny hitűek. Két évre rá Isten kegyelméből már azon fáradozott a talpra állt gyülekezet: miképpen önállósulhatna? 1947-ben Szabó Imre esperes Nagyajtai Imre lelkipásztort bízza meg a megnövekedett önálló missziói, majd 1959-ben anyaegyházközségé szervezésével.1972-tõl Hegyi-Füstös István, 1979-tól Bíró Béla, 1994-től Nagy Károly, 2008 őszétől Kovács Mihály nyugdíjas esperes helyettes lelkészként hirdette Isten üzenetét közöttünk. 2008 karácsonyától a gyülekezet lelki vezetését Isten iránti hűséggel Csenki András lelkipásztor végzi.

Gyülekezetünk lélekszámát tekintve közepesnek mondható. Kezdetben a gyülekezet 250 egyháztaggal indult, majd 20 év alatt felnövekedett a teherhordozók száma 620-ra is! Mára ez a szám jelentősen lecsökkent. Sokan elköltöztek, meghaltak, az lakótelepek szekularizálódott népe pedig csak alkalmanként kapcsolódnak be a gyülekezeti életbe. Azonban reménységgel tölt el bennünket, hogy vasárnapról vasárnapra megtelik a templom, és mindig feltűnik egy-egy új arc is az Istentiszteleten. Szívünk vágya, hogy a gyülekezetünk területén fekvő hatalmas lakótelep lakóit elérjük Isten csodálatos szeretetéről szóló örömhírrel. Megtapasztaltuk, hogy egyedül Isten adhat választ az élet értelmét kutató, gyötrő kérdéseinkre, s Jézus Krisztus élete, munkája, halála és feltámadása által nyerhet az ember megmenekülést, igazi szabadságot, örömet és boldogságot.

SDG