Isten mindenhatósága, szuverintása

A református hitet jellemzi ragaszkodása ahhoz a tanításhoz, hogy Istent mindenhatóként kell elismerni és imádni. Mi egy olyan világban élünk ahol az isteni gondviselés váltságban van.

G. C. Berkower Isten gondviseléséről szóló könyvében rámutat „a kálvinista továbbra is kitart amellett, hogy Isten az Úr, aki uralkodik a történelemben és az egész világegyetem fölött. Szabad és független minden rajta kívül álló erőtől és létezőtől, és kezdettől fogva ismeri a véget, Ő alkotott, fenntart, kormányoz, irányít, és az Úr napján az a csodálatos terv, amelyet kezdetben megformált, teljeségben és tökéletességben végre megvalósul”.[7] Azt biztosan tudhatjuk, hogy semmi sem állíthatja meg Isten választott népének összegyűjtését, egyházának felépítését, sem térben, sem időben a világ végezetéig. Mi keresztyének sem értjük gyakran Isten bánásmódját a világgal. A bennünket körülvevő, szenvedésre, félelemre és halálra gyakran nincs magyarázat. Alapigazság, amit Isten önmagáról a természetben és az írásban kijelentett az messze meghaladja az emberi felfogó képességünk határát. Bár nem értjük Isten minden kijelentését, mégis dicsőítjük, csodáljuk, és meghajlunk a trónja előtt. Pál apostol így ír erről. „Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké”. (Róma 11, 36). Tudhatjuk azt is, Isten egyedül önmagának tulajdonítja, hogy minket Igéje uralmával és törvényeivel kormányozzon. Éppen ezért minden egyházi tisztségviselőnek tisztában kell lennie vele, hogy minden jól sikerült szolgálatért, áldásokért, megtérésért, nem a szolgáké az érdem, hanem egyedül Istenné.

Isten kegyelme legyőzhetetlen

A református hit fő jellemvonása, hogy állhatatosan ragaszkodik Isten kegyelmének a legyőzhetetlenségéhez. A kiválasztás tanával véleményem szerint óvatosan kell bánni. Kálvin Isten mindenhatóságát minden szempontból magasztalja, a megváltást is, de csak miután beszélt a megváltástanról (szótériológia) ekkor fejti kiválasztás tanát az Institúció című művében. Ennek a ténynek azért van nagy jelentősége, mert „a kiválasztást mindig a bibliai szöveg összefüggésében kell szemlélni, és ez általában jóllehet nem kizárólagosan azt jelenti, hogy Isten megváltó tervének összefüggésébe helyezzük”.[8] Ismereteim alapján sok kálvinista az elmúlt évszázadokban nem bánt elég óvatosan ezzel a tannal, vagy ezt az összefüggést figyelmen kívül hagyta. Mi reformátusok ragaszkodunk ahhoz, hogy ugyanazokért szenvedett és halt meg a mi Urunk, akik vele együtt feltámadnak, és felmagasztaltatnak, valamint vele ülnek a mennyei helyeken. Kijelenthetjük, hogy Isten kegyelmének a legyőzhetetlen volta megkérdőjelezhetetlen. Jézus Krisztus személye a
biztosíték, mert Ő váltja meg népét a bűneiből. Az Ige különböző értelmezése miatt voltak korábban egyházszakadások. Ezért az egyházvezetésnek harcolnia kell az Ige helyes értelmezéséért és az Igehirdetés tisztaságáért. Komoly segítséget nyújthat ebben az egyháznak a teológia és az ott működő tanítók.

Kiss László